Menü

Kisokos nem csak régiségekhez

Rokokó

A 18. század elején Franciaországban létrejött egy új stílus, mely a kifinomult arisztokrácia
könnyed életvitelét környezetének kialakításával is hangsúlyozni akarta. Már XIV. Lajos korában érezhető volt egyfajta szembenállás a hivatalos barokk stílus szigora ellen. Az ellenzők könnyedebb, díszítettebb stílust akartak létrehozni szeszélyesen aszimmetrikus, szabálytalan vonalvezetéssel. XV. Lajos idején egy gazdasági fellendülés is megfigyelhető volt, aminek hatására megnőtt a kényelemre, a luxusra való igény. Ez mutatkozik meg a társasági élet kifinomultságában, a szalonok nőies bájában, nagyvilági életében. Ehhez a hangulathoz a barokk nehézkessége, drámaisága helyett egy árnyaltabb, játékosabb, a korábbinál jóval könnyedebb stílus kívánkozott.

Bútorkészítők: Charles-André Boulle, Caffieri, Jean-Henri Riesener, Charles Cressent, Thomas Chippendale.

Ötvösök: Nicolas Delaunay, François-Thomas Saint-Germain, Jacques-Nicolas Roettiers.

Porcelán

A rokokó korszakában vált híressé a meisseni és sèvres-i porcelán. A rokokó szobrok kis méretük ellenére is anatómiailag pontosak, rendkívül részletgazdagok, témaválasztásuk érzelmes, olykor melankolikus. A leghíresebb porcelánkészítő mesterek Franz Anton Bustelli és Johann Joachim Kändler voltak. Divat: Franciaországból indult el a paróka divatja még XIV. Lajos idejében. Egy átmeneti stílus, a régencestílus után beszélhetünk valódi rokokó parókákról, melyeket óriási méret, különleges, furcsának ható díszek jellemeznek. Előszeretettel fűzték tele vendéghajukat a nők kishajókkal, gyöngyökkel, kitömött madarakkal, virágokkal, strucctollakkal. (forrás: wikipedia)

Barokk

A reneszánsz után következő stílustörténeti korszak és korstílus, amely kb. 1600-tól kb.
1750-ig tartott, és melyre bonyolult minták, gazdag díszítés, monumentalitás jellemző. Közvetlenül a
manierizmusból fejlődött ki. A barokk késői ága a copf, ill. rokokó stílus. A barokkot követő korstílus a klasszicizmus. A barokk szó az olasz barocco szóból ered, ami nyakatekert okoskodást jelent. Ez a barokkra jellemző túldíszítettségre és formai bravúrosságra utal. (forrás: wikipedia)

Intarzia 

Az intarzia a művészetek több ágában is használt kifejezés. Legismertebb, legtöbbször
használt értelmében a bútorművesség egyik díszítő módja, de van költészeti és textilipari jelentése is. Az intarziát alapvetően eltérő technikája miatt meg kell különböztetni a berakástól, amivel gyakran összekeverik. Mivel az előbbinél egy külön réteget képeznek (leggyakrabban kivágott és összeillesztett furnérból), amelyet utólag a bútor vagy más hordozó felületére ragasztanak, addig a berakásnál az egységes hordozó felületen alakítanak (vésnek, forgácsolnak, stb.) ki bemélyedéseket, amibe a berakást
helyezik. (forrás: wikipedia)

Bőrbútorok ápolása

Nem szabad szilikon és oldószer tartalmú szereket használni (általános bútorápoló
szereket sem, oldószer tartalmuk miatt), mert jelentős kárt okozhatnak bőrbútorainkban. A
tisztítást, ápolást a kifejezetten bőrbútorokra kifejlesztett szerekkel végezzük. A hoszabb élettartam érdekében, a bőrt védjük közvetlen napfénytő és a sugárzó hőtől (radiátor, kandalló) ideális páratartalom és hőmérséklet: 50-70%; 15-30oC. A porszívózást rendszeresen, puha keféjű porszívótoldalékkal ajánlatos végezni, a bőr pólusainak tisztitása és szellőzése érdekében. A folyadékokat a lehető legrövidebb időn belül fel kell itatni, a felület dörzsölését elkerülve. A rászáradt szennyeződéseket gyapjúkendővel nedves ruhával távolítsa el. A speciális bőrápoló szereket félévente használja.